Lufik, borosta-kábelek, kenderkötegek - Daczó Enikő az intimitás határait feszegeti. A nemiség foglalkoztatja és
annak kommunikációs módozatai, a gesztus, a mimikri - ugyanakkor mindaz, ami ösztönös, ami hiteles bennük. Érzékeny
a nemiséget és főként a nőiséget meghatározó, társadalmi sztereotípiákba ágyazott reflexekre, vágyakra és
félelmekre. Művészetével motívumokat teremt. Az arcok, a nemiség, a test; lufik, tükrök, nylon fóliák, gumikesztyűk,
kábelek és cipők visszatérő elemek nála, végigkísérik, szervezik, átláthatóvá teszik alkotásainak sorozatát - mind
festményeit, rajzait, mind installációit, élőművészeti megnyilvánulásait. Végigkísérik alkotói és kurátori
tevékenységét, legyen szó a Babaprojektről, az Altus Kortárs Művészklubban végzett munkájáról, a Szépség, a Cipő
kiállításokról vagy nemzetközi workshopokról, szimpóziumokról... Már-már megszállottan vonzódik ezekhez az
eszközökhöz, általuk bontja ki a rendszerint saját élethelyzeteiből, lét-állapotaiból előhívott kérdéseket. Ebből a
szempontból ösztönös alkotó, és kíváncsian kísérletező. Sokáig érleli tartalmait. Így jut el egy rendszerint
letisztult, egyszerű kifejezésmódig. Eszközeit jól kiválogatja. Csak azt tartja meg, ami feltétlenül szükséges.
Minimalizmusától, furcsa anyag és tartalom-párosításaitól, és a gyarkran monumentális méreteket súroló
megnyilvánulásaitól - amit talán még az egyetemi évekből hozott magával - válik erőteljessé mondandója.
